IVAN KORČOK: "Trianon nem választhat el minket egymástól!"

Ivan Korčok polgári államfőjelölttel beszélgettünk, akit a jelenlegi ellenzéki pártok többsége, a Progresszív Szlovákia, a Szabadság és Szolidaritás, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom is támogat.

Videóinterjúnk szlovák nyelven készült, de a YouTube-lejátszóban a CC gombra kattintva magyar felirat is kapcsolható hozzá.

A beszélgetésből kiderül, hogy:

• Ivan Korčok valóban gyűlöli-e a magyarokat, ahogyan azt egyes politikusok állítják,
• mi az álláspontja a magyar állampolgársági törvény kapcsán,
• mit gondol a Beneš-dekrétumokról,
• mit szól ahhoz, hogy az USA vagy épp Brüsszel ügynökének tartják,
• miért gondolja úgy, hogy Szlovákia a V4-ek sírásója,
• miért árulás az, amit Szlovákia és Magyarország Ukrajnával szemben tesz.
• miért szavazzanak rá a szlovákiai magyarok.

---

Egyes szlovákiai magyar politikusok és néhány magyar média a legnagyobb magyarellenes politikusként állítja be önt. Tényleg annyira gyűlöli a magyarokat, ahogyan azt önről állítja például Gyimesi György?

Ez nagyon szánalmas megnyilvánulás azoktól, akik ezt állítják. Ők maguk is tudják ugyanis, hogy bennem nincs gyűlölet, és végképp nem érzek gyűlöletet a magyar polgártársaim iránt. De gyakran előfordul a politikában, hogy megbélyegzik az embert, és én tudom, hogy ez miért történt. Ez abban az időszakban kezdődött, amikor még külügyminiszter voltam, és a szlovák–magyar kapcsolatokkal foglalkoztam. Hangsúlyozom azonban, hogy Magyarország és a Szlovák Köztársaság közti kapcsolatokkal, mert ez a külügyminiszter feladata. Külügyminiszterként igyekeztem megoldani bizonyos ügyeket, amelyek feszültséget, gyanakvást keltettek, mert nekem olyan a beállítottságom, hogyha vannak ügyek, amelyeket meg kell oldani, vagy legalább meg akarjuk őket érteni, akkor azt mondom, hogy beszéljünk róluk. És ebből született meg az, amikor a fenntartásaimat kifejeztem Magyarország felé, akkor a szlovákiai politikusok ezzel visszaéltek, mintha a magyar polgártársaim ellen fordultam volna. De ez nem igaz, aki ismer engem az tudja. Hogy szeretem a magyarokat, jó kapcsolatban vagyunk, tisztelem és becsülöm őket.

A szlovák–magyar államközi kapcsolatokra még visszatérünk, előbb az ön kapcsolatára lennék kíváncsi a magyarokkal szemben. Voltak ugyanis olyan kijelentései, lépései, amelyek bizonyos alapot szolgáltathatnak annak az állításnak, hogy ön nem túlságosan szereti a magyarokat. Nem támogatja például a szlovákiai magyarok kollektív jogainak elfogadását, nem támogatja a szlovák alkotmány preambulumának módosítását, amelyet a magyar pártok szorgalmaznak, és a kisebbségi jogi törvény elfogadása is a külügyminisztérium ellenállásán bukott meg, amelyet ön vezetett. Meg tudja világítani álláspontját ezekben a témákban?

Ön most – és ezt ne vegye magára – felsorolta a legnagyobb demagóg állításokat. Az a gyűlölet megnyilvánulása, ha ezekhez a témákhoz, mint a kollektív jogok kérdése, a szlovák alkotmány preambulumának kérdése vagy a nemzeti kisebbségekről szóló törvény, valakinek tárgyilagos megjegyzései vannak? Ön azzal kezdte, hogy van valamilyen alapja annak, hogy negatív a hozzáállásom a magyarokhoz. De ez nem igaz! Ez csak egy példa arra, hogy hogyan lehet valakit megbélyegezni, amit én elutasítok.

A lakosság azonban ezeken a témákon keresztül látja önt, az ön álláspontját.

Ez nem a lakosság (nyilvánosság) érzékelése, ez a politikusok magyarázata, aki azt mondják, hogy a gyűlölet megnyilvánulása, ha Korčok arról beszél, hogy Szlovákiában a magyar honfitársainknak meg kell teremteni a törvényi feltételeket ahhoz, hogy meg tudják őrizni nemzeti identitásukat, a nyelvüket, hogy támogassuk a magyarok anyanyelven történő tanulását, hogy jól tudjunk együtt élni. Én azt állítom, hogy a nemzetközi standard ebben az esetben – és a mi körülményeink között – nem a kollektív jogok elismerése. Felteszem a kérdést önnek és a magyar honfitársaimnak: tényleg ez a a gyűlölet megnyilvánulása?

Én nem azt mondom, hogy ez a gyűlölet megnyilvánulása, de a nemzetközi tapasztalatok ezekben a témákban nem egységesek.

Ezzel egyetértek, de azt szeretném, hogy jó legyen az együttélés a szlovákok és a magyarok között délen. Hiszen én is egy kevert lakosságú településen, Szencen élek, sok közeli barátom magyar. Tudja mi fogott meg nagyon? Komáromban voltam egy rendezvényen, ahol ezek a kérdések is felmerültek, megkérdezték, hogy miért van ilyen vagy olyan álláspontom, és hogy szeretem-e a magyarokat. Majd felállt egy magyar hölgy, és azt mondja: itt nem magyarok és szlovákok élnek, hanem emberek élnek. Én azt akarom, hogy azok a dolgok, amikről itt beszélünk, az javuljon. Hogy javuljanak a magyarok életkörülményei, hogy használhassák a nyelvüket, hogy ne csökkenjen azok száma, akik magyarnak vallják magukat. Ezt csináljuk meg. De egy kérdésben határozott az álláspontom: az út nem a kollektív jogokon át visz. Mert abban az esetben az együttélésnek teljesen más paraméterei lesznek. És így vehetjük a további kérdéseket is: vissza kell utasítanom – mert nem igaz –, hogy ellenzem az egységes törvény elfogadását a nemzeti kisebbségek jogállásáról. Ez nem igaz, kiforgatták a szavaimat. Én külügyminiszterként csak annyit kértem, hogy a törvény előkészítése – ami egyébként a Matovič-kormány érdeme, mert akkor került ez be a kormányprogramba – normális eljárásban történjen. Ezt kértem Bukovszky László kormánybiztostól is, hogy normális, transzparens törvény-előkészítési eljárással készítsük elő a jogszabályt, mert az több minisztériumot érint. Ebből született meg az a bélyeg, hogy Korčok bojkottálja a kisebbségi jogi törvény előkészítését. Kihasználom most a lehetőséget, hogy elmondjam, ez nem igaz.

Az alkotmány preambuluma. Fejből tudom, abban az áll, hogy a mi, a szlovák nemzet élünk az önrendelkezési jogunkkal a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekkel közösen. Nem igaz, hogy nem szeretem a magyarokat.

Visszatérnék azért a kisebbségi jogi törvényre: tehát az a tervezet, amelyet Bukovszky László kormánybiztos készített elő, az ön számára elfogadhatatlan?

De az a tervezet sohasem került az asztalra, nem került be a normális törvény-előkészítési folyamatba. Csak hogy értsük egymást: a külügyminisztériumnak egy a fontos, hogy az ország törvényei megfeleljenek a nemzetközi paramétereknek is, például a Nemzeti kisebbségek jogairól szóló keretegyezménynek, amelyet az Európa Tanács fogadott el. Szlovákia ezt aláírta, vagyis kötelező számunkra. A külügyminisztérium nem szól bele a törvény tartalmába, csak arra vigyáz, hogy ezek a törvények megfeleljenek a nemzetközi megállapodások által megszabott paramétereknek. Vagyis mielőtt még a tartalomról beszélnénk, azt kell eldönteni, hogy hogyan állítsuk be ezeket a dolgokat, hogyan tudunk segíteni egy ilyen törvénnyel. Arról sem szabad megfeledkezni, ahogy vannak más nemzeti kisebbségek is Szlovákiában, és azt is tudom a magyaroktól, hogy ők a többi kisebbség fejlődését is szeretnék segíteni. Ezen a héten találkozom a ruszin, majd később további kisebbségek képviselőivel. Vagyis nem igaz, hogy én eleve negatívan állok egy egységes törvény elfogadásához, hiszen ezt a területet jelenleg mintegy 30 törvény szabályozza.

Igen, éppen ezért szeretnék a magyar pártok is, hogy egy törvényben szabályozzák ezt a területet.

Ez rendben van, ezt én is támogatom. De beszélgessünk erről, hogy ne legyen az embernek az az érzése, hogy itt egy olyan törvényt készítenek elő, amely például túl megy azon, mint amit a nemzetközi kötelezettségeink tartalmaznak. Szerintem az itt élő magyaroknak és a többi nemzetiségnek is az az érdeke, hogy ezt a törvényt nyugodtan alkossuk meg, ne úgy, ahogyan azt most látjuk. Ez most nem egy párhuzam lesz, amit most mondok, de nézzük meg, mi történik most a büntetőtörvények kapcsán: gyorsan csinálják, lábbal tiporják az előkészítési szabályokat. Jól jár ezzel Szlovákia? De ezzel csak azt akarom mondani, hogy szakmai alapon, tartalmilag jól előkészítve alkossunk törvényeket.

Még egy témát érintenék: a kettős állampolgárság sem tetszik önnek, amit Magyarország kínál a határon túli magyaroknak. Milyen kifogásai vannak ezzel a lehetőséggel?

Csak megjegyzem, hogy a szlovák állampolgársági törvény szigorítását Robert Fico kormánya fogadta el, az a kormány viszont, amelynek én is tagja voltam, úgy módosította az állampolgársági törvényt, hogy ne veszítsék el a szlovák állampolgárságot azok, akik felveszik más állam állampolgárságát. Még egyszer, ez is egy újabb példa ahhoz a háromhoz, amivel kezdtük, vagyis ez is demagógia, hiszen az a kormány módosította az állampolgársági törvényt, amelynek én is a tagja voltam. Ugyan nem olyan lett, ahogyan az sokan szerették volna, ebben nem teljesen egyezik az álláspontunk. De ma, ha valaki 5 évig él Szlovákia határain kívül, akkor nyugodtan megkaphatja annak az országnak az állampolgárságát. Úgy is fogalmazhatunk, hogy látjuk, hogy mi történt Fico idején, és mi Korčok alatt.

De a magyar állampolgársági törvény célja az volt, hogy mindenki megszerezhesse a magyar állampolgárságot, ha van valamilyen viszonya Magyarországhoz, ha magyar gyökerei vannak.

De itt a kapcsolatról van szó, és ellent kell mondanom, egyszerűen nem hozhatunk olyan törvényeket, amelyek a lakosság egy csoportjára vannak szabva, mert akkor nem lesz érvényes más országok viszonyában. Nem történhet meg, hogy – ebben az esetben Magyarország – elfogad egy törvényt, és nekünk ezt automatikusan át kell vennünk a saját állampolgársági törvényünkbe. Ez így nem mehet, de ismétlem, az új feltételek kedveznek a honfitársainknak, akik legalább 5 éve élnek például Magyarországon. Akkor megkaphatják a másik ország állampolgárságát, és megtarthatják a szlovák állampolgárságot is. Vagyis ebben az esetben kedveztünk azoknak, akik fel akarják venni a magyar állampolgárságot, és ez Igor Matovič kormánya és Ivan Korčok külügyminisztersége alatt történt.

Azt azonban továbbra sem támogatja, hogy aki nem élt Magyarországon, az is korlátozás nélkül felvehesse az állampolgárságát.

Nem, mert ez ellenkezne a polgári elven alapuló állampolgárság intézményével, ez etnikai alapon működne.

Itt vannak azonban a Beneš-dekrétumok is. Az állami szervek és a bíróságok eljárásaiból az derül ki, hogy a dekrétumok még mindig hatályosak, a bíróságok is hivatkoznak rájuk az ítéleteikben.

Nem hatályosak.

De bizonyos szempontból hatályosak, hiszen a bíróságok a döntéseikben hivatkoznak a dekrétumokra. Például vagyonjogi kérdésekben egyeseknek egészen a strasbourgi emberi jogi bíróságig kellett elmenniük. Ez így rendben van?

Amit most elmondott annak egyetlen szava sem igaz. Tegyünk különbséget az állami szervek, például az Szlovák Földalap és a bíróságok között. Volt olyan döntés, amikor a bíróság megtörte volna a Beneš-dekrétumokat? Egy ilyen sem volt. Ez bizonyítja, hogy Szlovákia jogállam, mert a polgárok és az állami intézmények munkája felett is a bíróságok őrködnek. Ha az állami szerv hivatkozik – aláhúzom, hogy helytelenül – a Beneš-dekrétumokra, és vagyoni jogokat érint, akkor még mindig van itt egy utolsó biztosíték – a független bíróság. Az európai bíróságok nem döntöttek a Beneš-dekrétumokról, az Európai Emberi jogi Bíróság a Bošic-ügyben nem a Beneš-dekrétumokról döntött, hanem a jogbiztonság intézményéről. Vagyis különbséget kell tenni az eljárási rész és a Beneš-dekrétumok között. Szerintem tehát érvényes, hogy a Beneš-dekrétumok már nem érvényesek, ugyan még mindig a jogrendünk elemei, viszont új ügyekben nem lehet rájuk hivatkozni.

Új ügyekben talán nem, viszont a régi, lezáratlan ügyekben még van hatásuk. Vannak olyanok, akik ma érzik meg annak a hatását, hogy 1946-ban vagy 1947-ben elindult egy eljárás, amit talán nem fejeztek be, nem írtak be a kataszterbe, viszont most rájönnek arra, hogy elveheti az állam a földjüket.

De így már visszajutunk 1946-ba, és én mindig mondom, hogy a történelem nem 1946-ban, nem is 1948-ban kezdődött, hanem sokkal korábban. Azt tudom azonban mondani, hogyha megválasztanak köztársasági elnökké, akkor megteszek mindent, hogy ne legyünk a történelem túszai. A szlovákoknak és a magyaroknak közös a történelmük, de eltérő az álláspontjuk. Én empatikus ember vagyok, értem, hogy a magyarok a töréspontot, vagyis a trianoni szerződést sérelemnek tartják. Mi, szlovákok és csehek a párizsi megállapodást a nemzeti és állami emancipáció kezdetének tartjuk. De ez nem választhat el bennünket egymástól. Ha abból indulunk ki, hogy a szlovákiai magyarok története 1946-ban sérelemmel indul, akkor mi szlovákok elkerülhetetlenül a közös történelmünk más nehézségeiről fogunk beszélni. Mindenkit nagyon kérek arra, hogy fogjunk össze és beszéljük ezt meg. Garantálhatom, hogyha elnökké választanak, akkor nem fogom megkerülni ezeket az érzékeny témákat, és azon fogok igyekezni, hogy arról beszéljünk, ami összeköt bennünket. A sérelmet nem tüntethetjük el azzal, hogy a másikra rákényszerítjük a saját véleményünket. Kölcsönösen tisztelnünk kell egymást, bizonyos kérdésekben eltér az álláspontunk, de a szlovákok és a magyarok két olyan nemzet, amelyek együtt sok mindent átéltek, akik szeretik egymást és én erre akarok építeni.

Ön mondta az egyik sajtótájékoztatóján, hogy „Magyarországgal kapcsolatban fontos beszélni a két állam történelméről és annak fájdalmas következményeiről”. Mit tenne ennek a problémának a megoldása érdekében? Hogyan kezdene párbeszédet a magyar féllel, a magyar kisebbséggel?

Természetesen elsősorban a magyar honfitársainkról van szó, és ezért fáj nekem nagyon, hogy egyes politikusok, a demagógok és a populisták ilyen bélyeget tettek rám. Nagyon fontos beszélni arról is, hogy a szlovákiai magyaroknak milyen fontos szerepük volt a Szlovák Köztársaság újkori történelmében. 1993 után ugyanis a szlovákiai magyar politika és magyar honfitársaim elkötelezettek voltak a jogállam, a demokrácia alapelvei iránt. A magyaroknak kulcsfontosságú szerepük volt Szlovákia integrációjában, ez a magyarok nélkül nem ment volna. Ezzel azt akarom mondani, hogy a magyaroknak ma is fontos feladatuk van Szlovákiában, dönteniük kell, hogy kinek adják a voksukat a köztársaságielnök-választáson. Olyan jelöltnek, aki azt támogatja, ami jó a szlovákiai magyaroknak is, hogy Szlovákia jogállam legyen, hogy működjenek a független bíróságok, hogy a kormányhatalom ne avatkozhasson be a bíróságok vagy akár az Alkotmánybíróság jogköreibe. Szerintem ez a szlovákiai magyarok érdeke is. Én köztársaságielnök-jelöltként azoknak az elveknek a hangsúlyozásával kérem a magyarok támogatását, amelyek számukra is fontosak. Csak a szlovákiai magyar politikusok ezeket az elveket már elidegenítik a magyaroktól, mintha a magyaroknak a demokrácia és a jogállam nem lenne fontos, hogy Szlovákiának államként működőképesnek kell maradnia, hogy valamit tenni kell a déli országrészekkel, az infrastruktúrával. Köztársasági elnökként biztosan kezdeményezném, hogy például az új magyar köztársasági elnökkel beszéljünk arról, hogy mit tegyünk azzal, hogy eltérően látjuk a történelmet. Mit tegyünk ezzel? Csak kerülgetni fogjuk, hagyjuk tovább gennyesedni, hogy amikor jönnek a populisták ezt felhasználják az emberek összeugrasztására? Nem, én elnökként beszélnék erről a magyar kollégámmal.

Elképzelhetőnek tartana egy olyan gesztust, mint amit Václav Havel tett a németek felé, amikor bocsánatot kért a németek kitelepítése miatt?

Az ilyen gesztusnak közösnek kellene lennie, mert igaz, hogy Szlovákiában ilyen gesztust tettünk a kárpáti németek irányába, akiket elűztek, de ennek lépésről lépésre kell megtörténnie. Értem, hogy ilyen elvárás van a magyar honfitársaim részéről, és Magyarország részéről is. De önök az első média, akiknek erről beszélek, induljunk el együtt ezen az úton, beszéljünk erről. Ez a gesztus nem jöhet csak úgy, hogy odaáll az egyik elnök, odaáll a másik elnök és tesz egy gesztust, mond egy üres frázist. Nem, nekünk együtt kell megtennünk egy utat. A magyaroknak és a szlovákoknak, a magyar és a szlovák köztársasági elnöknek kezet kell fognia, és meg kell mutatniuk a magyaroknak és a szlovákiai magyaroknak is, hogy készek vagyunk közösen végigmenni egy úton. És az az út talán olyan lesz, hogy a végén eljön ez a gesztus. De ugyanilyen gesztusra várnak a szlovákok is.

A kampány során ön arról beszélt, hogy egyfajta ellensúlya lesz a jelenlegi kormánynak. Peter Pellegrininek azt üzeni, hogy „a kutyának kell szót fogadnia a gazdájának, nem a köztársasági elnöknek”, amivel Fico és Pellegrini közti viszonyra utal. Hogyan képzeli el az együttműködést a jelenlegi kormánnyal?

Számomra a szentírás, amit a szlovák alkotmány ír a köztársasági elnökről. Abban az áll, hogy az államfő a saját lelkiismerete, a meggyőződése alapján cselekszik, nem fogad el utasításokat. Ez áll az alkotmány 101. szakaszában, amely arról szól, hogy milyen legyen a köztársasági elnök. Így én a lelkiismeretem, a meggyőződésem alapján és az utasításokat figyelmen kívül hagyva fogom képviselni Szlovákia lakosságát minden kormánnyal szemben. Most Robert Fico kormánya irányítja az országot, de Zuzana Čaputová 5 miniszterelnököt nevezett ki, én nem tudom, milyen kormány jön a Robert Fico kabinete után, azt sem, hogy ez a kormány mennyit bír ki. De minden kormánnyal szemben ugyanúgy fogok viselkedni, úgy, ahogyan az le van írva. Meggyőződésem azonban, hogy Szlovákia most nem jó irányba halad. Én meg tudom mondani, hogy miért halad rossz irányban. Szlovákia lakosainak, tehát a magyaroknak is azt a kérdést kell megválaszolniuk, hogy jó lesz-e az országnak, tehát a magyaroknak is, ha még az utolsó hivatal, a köztársasági elnök hivatala is egy hatalmi központ kezébe kerül. Én nem alkotmányos ellensúlyról beszélek, ez nem eleve konfliktushelyzet, ez arról szól, hogy az országunk stagnál vagy inkább hanyatlik, hogy nincs elég saját forrásunk ahhoz, hogy fejlesszük az infrastruktúrát, ne csak északon, hanem délen is. Én azt állítom, hogy nem megyünk jó irányba. Segít az országnak, ha az utolsó hivatalt is a kezükbe kapják azok, akikről már mai is látjuk, hogyan bánnak a hatalommal? Ez az én tézisem az egyensúlyról, és úgy vélem, hogy az egész ország javára válik, ha lesz itt bizonyos hatalmi egyensúly. Hogy Szlovákia minden polgára érezze, hogy képviselve van, hiszen én számítok minden szavazatra, nemcsak az ellenzéki pártok választóira, akik támogattak, hanem a kormánypártok választóira is, hiszen ők is elégedetlenek.

Ha ön már októberben köztársasági elnök lett volna, kinevezte volna például Rudolf Huliakot, Martina Šimkovičovát vagy Tomáš Tarabát a miniszteri posztra?

Biztosan nem neveztem volna ki Huliakot, de most nem fogok más nevekről beszélni. Csak annyit fűznék ehhez, hogy a köztársaségi elnök nem postás, a köztársasági elnök nem köteles minden javaslatot elfogadni, annál is inkább, mert a köztársasági elnöknek az alkotmány első cikkelye alapján biztosítania kell az alkotmányos szervek szabályos működését. Ha elnök leszek, akkor mérlegelni fogok minden egyes kinevezést, hogy én alá tudom-e írni. A jelenlegi kulturális miniszter viszont nem való a minisztérium élére.

A köztársasági elnök októberben csak Rudolf Huliak kinevezését állította le. Tehetett volna többet? Ön a helyében többet tett volna?

Ezt nem fogom kommentálni.

Az ön ellenfelei az USA és Brüsszel ügynökének nevezik önt, azt mondják, hogy szlovák katonákat küldene harcolni Ukrajnába. Valóban így van?

Hogyan lehet valaki a szövetségesünk ügynöke? Az USA, a NATO véletlenül nem a szövetségesünk? Érti ezt? Én magyargyűlölő, oroszgyűlölő vagyok és még sok minden, a rám ragasztott bélyegek szerint. De gondolkodjanak el a magyar honfitársaim azon egy kicsit, hogyan lehetek én annak az ügynöke, aki bennünket véd. Hiszen kitől vettük a vadészgépeinket? Hol volt a napokban Robert Kaliňák védelmi miniszter, hol vette át nagy tűzijátékkal a vadászgépeket amiknek a megvásárlását én is támogattam? Támogattam, hiszen így végre megszabadulhattunk az orosz függőségtől.

Azt állítják, hogy ön az USA vagy Brüsszel érdekeit képviseli. Sőt, Soros György kezét is felfedezni vélik.

Igen, erről is beszélhetünk. De tudja, hogy mi történt Szlovákiában? Az utóbbi években, mióta azokkal a tézisekkel dolgoznak, hogy a köztársasági elnök amerikai ügynök, én is amerikai ügynök vagyok, ezek a populisták, akik jelenleg kormányoznak, egy olyan képet festettek, mintha Szlovákiára a Nyugat és az USA jelentene veszélyt. A szlovákiai magyarok nélkül nem jutottunk volna be a NATO-ba és az EU-ba, és ráadásul Magyarország korábban lett a NATO tagja, mint mi. Akkor, az 1990-es évek végén a szlovákiai magyarok veszélyben érezték magukat, mert késett, veszélyben volt a NATO-tagságunk Most lesz 20 éve, hogy a NATO tagjai vagyunk, és most egy olyan képet festenek, hogy a NATO valójában egy veszélyforrás. Az elmúlt húsz évben a populistáknak ezt sikerült így megfordítaniuk. Sohasem képviseltem senki más érdekeit, csak Szlovákiáét. Ki a jobb biztosítéka a vélelmünknek? Magyarország jóval előttünk védelmi megállapodást kötött az USA-val, neveztem én valaha a magyarokat az USA ügynökeinek? Ez egyszerű populizmus, amiről senki sem gondolhatja, hogy jó az országnak.

Az ügynökvád valószínűleg azért jön, mert ön Ukrajnát védi, illetve azt támogatja, hogy több segítséget kell adni Ukrajnának.

Nem, én Szlovákiát védem, mert felelőtlenség cserben hagyni a szomszédot, ha ég a háza. A jelenlegi szlovák kormány éppen ezt teszi. Megint csak olyan képet igyekeznek festeni, mintha több segítséget akarnék adni az ukránoknak, mint a mi lakosainknak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy milyen nagy szívük volt a szlovákoknak, a magyaroknak is, az ország egész lakosságának, milyen együttérzést, milyen nyitottságot mutattak a háború első napjaiban, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát. Kinyitották a házaikat, a kórházakat, százak segítettek, rengeteg önkéntes dolgozott. Miért volt ez akkor? Mert a szlovákok megmutatták, hogy milyenek. Miért nincs ez ma már? Mert jött a demagógia és a populizmus, és elkezdték még a szegény ukránoknak nyújtott segélyen is felhergelni a társadalmat. A társadalmat ma minden kérdésben megosztják, és a barikádokra küldik. Szlovákia, a szlovákiai magyarok és szlovákok érdeke, hogy a demokratikus és a szabad világ részei maradjunk. És ma ez a világ van veszélyben. Az ukránok ma ezért harcolnak, nemcsak a saját országukért, hanem azért is, hogy a szabad világ fennmaradjon, és mi továbbra is a része legyünk annak. Tehát én elsősorban Szlovákia érdekeit védem.

Rendben, de akkor is itt van a kérdés, illetve az önnel szembeni vád, hogy szlovák katonákat küldene Ukrajnába. Ráadásul Emmanuel Macron francia államfő a napokban beszélt arról, hogy nem lehet kizárni nyugati katonák ukrajnai jelenlétét.

Igen, beszélik ezt rólam. De próbáljanak meg idézni tőlem! Idézzék tőlem, hogy azt mondtam, hogy szlovák katonákat küldenék Ukrajnába! Ezt nem tudják, ez megint csak egy hazugság. Tudtam, hogy ezt a bélyeget megint rám ütik, ezért rögtön reagáltam a médiának, hogy nem támogatom szlovák katonák kiküldését Ukrajnába. Mert a mi kötelezettségeink a NATO felé olyan kötelezettségek, amelyek a mi területünket védik. A mi területünket nem érte katonai támadás, ezért nem látom semmi okát annak, hogy kiküldjük a katonáinkat.

A szlovák és a magyar kormány is azt ismételgeti, hogy mielőbb el kellene kezdeni a béketárgyalásokat. Ön több évtizede a diplomáciában dolgozik, lát valamilyen lehetőséget arra, hogy a diplomáciai úton le lehet zárni ezt a háborút? Itt van az ideje már a béketárgyalásoknak?

Természetesen semmi mást nem kívánok jobban, mint a békét. És ezt mindannyian így látjuk, akik azt hangsúlyozzuk, hogy Ukrajnának segíteni kell. Itt ma ismét valaki kisajátítja a béke szót, ahogyan például a politika egyik része kisajátította a hazafiság szót is. De az a béke, amit ők akarnak olyan béke, ami után még nagyobb háború jön. Az olyan béke, ami kapitulációt jelent. Képmutatás, amit tesznek, hiszen azt mondják: ukránok, adjátok fel a területeteket. Hogyan lehet tárgyalni az agresszorral, a gyilkossal, aki halomra ölte az embereket Bucsában, aki lövi az iskolákat, a kórházakat? És akik a békéről beszélnek Szlovákiában, vagyis a kormány, azt mondják, üljetek le tárgyalni azzal a gyilkossal. S az első, amit fel kell nekik ajánlaniuk, az a saját területük. Én nem akarok ilyen békét, mert ez ellentétes Szlovákia érdekeivel, ellentétes a szlovákiai magyarok érdekeivel is. Mert ez a határok erőszakkal való átrajzolása. Hogyan fogadhatjuk el, hogy egy diktátor a Kremlben leül, és kijelenti, hogy ennek a nemzetnek nincs joga az önrendelkezésre, a szuverenitásra. Hogyan lehetséges ez? Nekünk ezt el kell fogadnunk?

Ezt értem, de azt látjuk, hogy jelenleg a front jelenleg nem mozdul. Hogyan oldható meg ez a jelenlegi hadi helyzet?

A megoldás Vlagyimir Putyin kezében van. Holnap kiadhatja a parancsot, mint a hadsereg főparancsnoka, hogy a harcokat befejezi. Ez az első kis lépés ahhoz, hogy elkezdődhessenek a béketárgyalások. Értsük már meg! Hogyan lehet leülni valakivel tárgyalni, aki most is, amikor beszélgetünk, rombolja le Ukrajnát? És tudja mi a fontos még? Az oroszok, vagyis az agresszor most, két évvel a háború kezdete után sem változtatta meg az alapvető célját: elfoglalni egész Ukrajnát. Hogyan kezdődött a háború? Mentek megmenteni az orosz nyelvű lakosságot a Donbaszban? Akkor miért Kijevet támadták meg? Miért lövik Nyugat-Ukrajnát? Mi köze ennek az oroszul beszélő lakosság megvédéséhez?

Két hete Törökországban volt egy konferencia, amelyen részt vett az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov, és ott volt a szlovák külügyminiszter, Juraj Blanár is. Ha ön lett volna most a szlovák külügyminiszter, elment volna?

Én nem mentem volna el erre a találkozóra, egyrészt azért, mert ezek szankcióval sújtott emberek, másrészt én már Lavrovval találkoztam. Ezt előhúzták a szlovák dezinformációs weboldalak is ellenem. Én azonban hónapokkal a háború előtt találkoztam Lavrovval, és nagy világos, hogy mit mondtam el neki akkor. Nagyon világos és nagyon szomorú üzenetnek tartom, és egyben Szlovákia, valamint a nyugati társadalom elárulásnak is, amit a szlovák külügyminiszter nem mondott el Lavrovnak. Mert ő csak ölelkezni ment Törökországba, alárendelte magát az agresszornak, aki megsértette a nemzetközi jogot. Ez teljesen felelőtlen hozzáállás. Meg kell nézni, milyen reakciók érkeztek a szomszédos országokból, természetesen Magyarország kivételével, mert az ugyanolyan politikát folytat Ukrajnával szemben, mint most Szlovákia. De Szlovákia éppen égeti fel a hidakat a szomszédainkhoz. Szlovákia most a V4-ek sírásója. Nézzük meg, hogy a cseheknek és a lengyeleknek van-e még okuk az együttműködésre a V4 keretében. Ez teljes felelőtlenség a szlovák külügyminiszter részéről.

Ha már a visegrádi együttműködésnél tartunk: hogyan látja a jövőjét ennek a csoportosulásnak?

Én megéltem a V4 együttműködést, a létrejöttének első napjaitól több mint 30 éven át. Voltak magaslatok és hullámvölgyek is. Habár az együttműködés nem volt mondig a legszorosabb, a V4 sohasem volt ennyire megosztott, ebben az Európa számára súlyos pillanatban. Napjaink realitása, hogy a V4 nem működik, politikai okokból nem működik, mert az egyik oldalon Magyarország és Szlovákia áll az Ukrajnával szembeni álláspontjával, a másikon Csehország és Lengyelország. Én ezt nagyon rossznak, felelőtlenségnek tartom Szlovákia részéről, mert a V4 egy jó együttműködés. Ha a V4 keretében együtt tudunk működni, akkor tudunk segíteni is egymásnak, Szlovákia jelenleg megfosztja a polgárait is attól, hogy erősebbek legyünk például az EU-ban. Szlovákia jelenleg a V4 sírásója.

De éppen a múlt héten, Prágában az látszott, mintha Ukrajna kérdésén kívül minden másban együtt tudnána működni a négy állam.

Ezt nem mondanám, hiszen nyílt kritikát hallottunk a cseh és a lengyel miniszterelnök részéről, Robert Fico pedig teljesen szégyenben maradt, hiszen kifütyülték Prágában. Én 30 év alatt nem éltem meg, hogy a szlovák kormányfőt kifütyüljék Prágában. Csehországban és Lengyelországban is felteszik a kérdést, hogy Szlovákia flörtölése Oroszországgal nincs-e hatással a biztonsági érdekeikre. Tehát nem kérdés, hogy a megosztottság létezik, és ilyen esetben hogyan tudnak majd együttműködni és együtt küzdeni olyan kérdésekben, mint például az energiapolitika az EU-ban? Saját erőnket csökkentjük, megfosztjuk magunkat a V4-ek erejétől, és már azt is hallottam, nem tudom igaz-e, hogy készülnek más regionális együttműködések.

Külügyminisztersége idején voltak konfliktusai magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel. Voltak diplomáciai jegyzékek is, most viszont a szlovák és a magyar fél is dicséri a szlovák–magyar kormányközi kapcsolatokat. Mi a véleménye a jelenlegi szlovák-magyar államközi kapcsolatokról?

Nekem sohasem volt konfliktusom Szijjártó Péterrel. Ugyan erről szóltak a hírek, de én nem tartom konfliktusnak, főleg nem az én felelősségemnek, ha Szlovákia és Magyarország viszonyában olyan kérdéseket tettem az asztalra, amelyekről fontos beszélnünk. Tudja, miért nem volt konfliktusom Szijjártó Péterrel Mert mindenben igazat adott nekem. Elismerte, hogy vissza kell térnünk az oktatási támogatások alkalmazásához a 2003-as megállapodás értelmében. Péter mondta, és én ezt nem tudtam, hogy Magyarország hagyott fel a 2003-as megállapodás alkalmazásával. Ő mondta, hogy nézzük meg, van vegyes bizottságunk a kisebbségi kérdésekben való együttműködésről, vitassuk meg. Semmilyen konfliktus. Amikor mondtam, hogy be kellene állítani a gazdasági támogatások rendszerét a kis- és középvállalkozók számára, hogy nyugalom legyen, akkor sem volt konfliktus. Mondtam, nyújtsatok támogatást, de ne úgy, hogy délen, ahol szlovákok is élnek, nem tudnak hozzáférni. Ő mondta, hogy szlovákok is hozzáférhetnek, akkor csináljuk meg. Ebben sem volt semmilyen konfliktus.

Konfliktust okozott azonban a tervezett földvásárlás magyar állami ügynökségek részéről.

De a magyar állam igazat adott nekem, egy héten belül megszüntette ezt a tervet.

De bizonyos feszültség azért volt.

Volt feszültség, de megoldás született. Például vegyünk egy családot. Mikor működnek jól a családi kapcsolatok? Például együtt gazdálkodunk, valahol együtt élünk, mint ahogy a szlovákok és a magyarok élnek együtt itt Szlovákiában és Közép-Európában. És mi szoros kapcsolatokat akarunk, ezért a magyar kormány támogatja itt az oktatást. Ez rendben van, hiszen erre van szerződés, és ha nem tartják be, akkor – mint a családban mondjuk – szólunk, hogy figyelj, de hát megegyeztünk valamilyen elvekben, ami egy kormányközi szerződésben van 2003-ból. Akkor térjünk vissza hozzá, és csináljuk az alapján.

Soha nem mondtam, hogy ellenzem Magyarország oktatási támogatását. De megtalálható az a kijelentésem, hogy térjünk vissza ahhoz, amiben megegyeztünk. A gazdasági támogatásokkal is ez van. Sohasem mondtam, hogy álljanak le vele, ellenkezőleg. Hiszen ez jó, csináljuk meg a lefektetett elvek alapján. Mi is volt a harmadik? Ja, a földek. A kapcsolatok szempontjából jó, ha keletkezik egy probléma, de akkor oldjuk meg. Ezt Szijjártó Péter is elismerte, ezért vagyok vele jó kapcsolatban a mai napig.

Viszont ma Szlovákia és Magyarország kapcsolata teljesen más, ahogyan az látszik a sajtótájékoztatókon is.

Igen, más, mert egyetértenek más alapvető kérdésekben. Nekem más az álláspontom Ukrajna kérdésében. Szlovákia és Magyarország elárulják Ukrajnát, és szerintem ez Szlovákia érdekeivel ellentétes.

Végül néhány kérdés zárásként. Karrierdiplomata volt több évtizedig, volt nagykövet Washintonban, Berlinben, és az Európai Unió mellett Brüsszelben. Levezényelte a NATO-hoz való csatlakozást. Viszont 2020-ban már átlépett a nagypolitikába, külügyminiszter lett a Matovič-kormányban, most pedig indul a köztársaságielnök-választáson. Miért ez a váltás?

Igen, 2020-ban léptem be a politikába, amikor külügyminiszter lettem, ott véget ért számomra a diplomácia, 30 év után befejeztem. Rájöttem, hogy Szlovákia sorsa nem közömbös számomra. Úgy látom, hogy fordulópont előtt állunk, és mint köztársasági elnök, sokat tudnék segíteni az országomnak. Itt van az egyensúly kérdése is, amiről már beszéltünk korábban. Ez nem konfliktus, ez arról szól, hogy a hatalmat meg kell osztani az egyes legfelső hivatalok között. Több más fontos ügyben is lépni kell, nagyon kezdünk lemaradni, Szlovákiának nagy a modernizációs lemaradása, ezt érzik a magyarok is a déli régióban. Látjuk a problémákat az infrastruktúrában, a digitalizációban. A lengyelek és a csehek lehagynak bennünket, az egészségügy, az oktatás színvonala gyenge. Nem hiszem, hogy a szlovákiai magyaroknak ezek nem fontos témák. Ha nekem adnák a szavazatukat, akkor én lennék a modernizáció hangja az északi és a déli régiókban egyaránt. Ez a motivációm. És ma valóban az a kérdés, hogy folytatódik-e az a trend, hogy Szlovákia kikerül a szabad, nyugati világból. Itthon sajnos a kormány úgy formálja a közvéleményt, mintha a veszély nyugatról érkezne. Én ezt elutasítom, államfőként azért fogok harcolni, hogy Szlovákia tudja, hol vannak a szövetségesei, hogy megtaláljuk az iránytűt.

A felmérések alapján biztosan bejut a második fordulóba, de ott a magyarok szavazataira is szüksége lehet. Tárgyalni fog a Magyar Szövetséggel, Forró Krisztiánnal a támogatásról?

Biztosan találkozom velük. Forró Krisztiánnal már korábban is kezdeményeztem egy megbeszélést, ő is készült rá, de végül elhalasztottam, amikor láttam, hogy ő is indulni akar. Kész vagyok tárgyalni vele arról, amit most is elmondtam a Paraméternek. Önöknek is hálás vagyok, mert beszélhettünk azokról a dolgokról, amelyeket hozzám kapcsolnak, és ezek bélyegek, előítéletek, amelyeket én elutasítok. De ezt tudják a magyar politikusok is.

A felmérések alapján azonban a magyar választók többsége Peter Pellegrinit választaná, több mint 47 százalék, önre 15 százaléknyian voksolnának. Hogyan akarja ezt az arányt megfordítani? Van valamilyen speciális üzenete számukra?

Az az üzenetem, hogy nekik is az az érdekük, hogy folytassák azt, amiben a szlovákiai magyarságnak elévülhetetlen érdeme van: ez az, hogy Szlovákia valóban része az Európai Uniónak és a NATO-nak. Ez a magyarok nélkül nem ment volna, és az EU- és a NATO fontos a védelem és a jólét szempontjából. Én ebben látok folytonosságot, és elnökként képviselném Szlovákiának ezt a helyét a világban. Nem fogok üres ígéreteket tenni, mert a szlovákiai magyarok már rettenetesen sok üres ígéretet hallottak. A szlovák köztársasági elnök nem épít autópályát és nem újít fel kórházakat. Erre kérdezzenek rá azoknál, akik mindent megígértek nekik, de az eredmény olyan, amilyen. És ezért a kormány a felelős. Nem igaz, hogy fenntartásaim vannak velük szemben, toleráns ember vagyok, és érzékelem az identitásukat is, a történelmük iránti szeretetet, a kulturális dimenziót. Ez bennem megvan. És emlékeztetni fogok minden kormányt, hogy Szlovákia stagnál, és tennünk kell ellene. Mert nem segít a délen élő magyarokon sem, amikor a politikai támogatottság megszerzése érdekében időről időre elhangzik, hogy hát itt adok az iskolára, itt meghosszabbítom az utat pár kilométerrel. Ez segíteni fog a délnek? Az fog segíteni, ha az egész ország fejlődik. Én ezt fogom képviselni elnökként, és ez a szlovákiai magyarság érdeke is.

(Lajos P. János)