FORRÓ KRISZTIÁN: "Ha valaki nem úgy gondolkodik mint én, attól még nem hülye"

---

Elnökválasztási interjúsorozatunk előző részei:

IGOR MATOVIČ: "Valaki azt akarja, hogy a magyarok a maffia oldalára álljanak"

IVAN KORČOK: "Trianon nem választhat el minket egymástól!"

---

Elkezdődött a visszaszámlálás, kilenc nap múlva a szavazóurnákhoz járulunk. Mennyire sűrű a kampányprogramja?

Minden nap sűrű, igyekszem minél többet találkozni az emberekkel, próbálok a régiókba járni, az utóbbi néhány hónap arról szólt, hogy Ung-vidéktől Bödrögközön át egészen Csallóközig többször is átszeltem az országot, hogy minél több emberrel találkozzak, hogy hangsúlyozzam, miért fontos március 23-án elmenni választani és az egyetlen magyar jelöltre szavazni, ezzel is megerősítve a közösségünket. Mindenkinek hangsúlyozom, hogy a választás két körös lesz. Az első körben nem fog eldőlni, hogy ki lesz a köztársasági elnök, majd csak a második körben. Az első kör remek alkalom, hogy a felvidéki magyarság megmutassa az erejét és hogy itt akar lenni a Felvidéken, ahogy ezer éve a szülőföldjén, és még a következő ezer évben is itt tudjunk magyarként élni.

A nagy jövés-menést, az állandó készenlétet, szereplést lehet szeretni?

Ez szerintem nem egy szeretem vagy nem szeretem kérdés. Itt feladat van, minél többet találkozni az emberekkel. Egyébként én ezt a munkát akkor is végzem, amikor nincsen kampány, hiszen 2020 óta rendszeresen járom a régiókat, függetlenül attól, hogy kampány van-e, vagy nincsen. Én úgy gondolom, hogy a politikus, hogyha hitelesen akarja képviselni a közösséget, akkor minél inkább meg kell ismernie a közösséget és a régiókat, amelyeket képviselni szeretne. Úgyhogy ez tulajdonképpen egy feladat, amit vállaltam, és amíg a Jóistentől erőt kapok ehhez és támogatást a polgároktól, addig ezt végezni fogom.

Ön azt nyilatkozta, hogy a minimum cél az, hogy 4 százalékot elérjen. Nem kishitűség ez? Merthogy számarányunk, a szlovákiai magyarság számaránya országosan 8,5 százalék, és a Magyar Szövetség mellől már kikoptak a magyar pártok, az egyedüli magyar párt jelöltjeként indul.

Természetesen én nagyon örülnék neki, hogy minél jobb eredmény szülessen, hiszen ön is említette, hogy 8,5 százaléknyi közösséget alkotunk Felvidéken. Ez a minimum határ, ez azért lett meghatározva a részemről, mert 4,38 százalékot értünk el a parlamenti választásnál, ezért elvárható, hogy a 4 százalékos eredmény az első körben meglegyen. De természetesen még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a minél nagyobb eredmény lenne az elfogadható. Ez is azt mutatná, hogy mekkora erőnk van, és tíz évvel ezelőtt, amikor Bárdos Gyula elindult első köztársaságielnök-jelöltként, akkor sikerült elérni egy 5,2%-os eredményt, ami annak idején nagyon megerősítette a közösségünket, hiszen visszaadta a felvidéki magyarság hitét. Megmutattuk magunkat, jó érzés volt, és ezt az érzést kellene elérnünk most is, hogy nőjön az önbizalmunk, hiszen milyen közösség lennénk akkor, hogyan akarnánk, hogy komolyan vegyenek bennünket, hogyha nem indítanánk saját köztársaságielnök-jelöltet. Tizenegy jelölt van, abból egyetlen egy magyar, majdnem 10 százalékos közösséget alkotunk, tehát elvárható, hogy a tizenegyből legalább egy magyar nemzetiségű jelölt legyen.

Sikernek számítana az, hogyha 4 százalék fölötti eredményt érne el. De mondjuk a kudarc mi lenne? Egy 2,9 százalék alatti eredmény annak számítana?

Szerkesztő úr, én soha nem a kudarcra fókuszálok, hanem pont ellenkezőleg, ezt a minimum eredményt szeretném, hogyha elérnénk. Ez a választás nem rólam szól, nem Forró Krisztiánról, hanem a közösségünkről, tehát arról, hogy meg kell mutatnunk magunkat. Ez is nagy hatással lesz majd az európai parlamenti választásra. Június 8-án európai parlamenti választások lesznek, és nagyon fontos, hogy a közösségünk visszanyerje a képviseletét, hiszen öt évvel ezelőtt nem egész 400 szavazaton múlott, hogy EP-képviselőnk lett. Most egy remek alkalom nyílik arra, hogy visszaszerezzük ezt a képviseletet. Annak idején kettő, sőt három párt volt, amelyik próbálta megszólítani a magyarokat, és ennek is köszönhető, hogy nem lehet európai parlamenti képviselőnk. Ötvenezer szavazat kellett volna hozzá öt évvel ezelőtt. Most a parlamenti választásokon több mint 130 ezret értünk el. Tehát elvárható, hogy a közösségünk ismét bekerüljön az Európai Parlamentbe.

Igen, de most még nem ott tartunk. Államfőválasztásra készülünk. 2,9 százalék alatti eredményhez ön mit szólna?

Még egyszer mondom, a 4 százalékos eredményt tűztem ki célul, úgyhogy erre összpontosítok.

Értem. Ön arról beszélt, hogy hasznos lenne, hogy minél jobb eredményt érjen el, mert aztán a második kör előtt az oda bejutott két jelölttel szemben jó tárgyalási pozíciója lenne. Mind a két jelölttel leülne tárgyalni, aki bejut a második fordulóba?

Az előbb elnézést, azt mondtam, hogy 4 százalék a minimum cél. Attól természetesen egy jobb eredmény pozitívum lenne. Ami pedig a jelölteket illeti, nem most van itt ennek a kérdésnek az ideje, az első körben nekünk az erőnket kell megmutatni. Az, hogy milyen súlyunk lesz majd a második kör előtt, azt pontosan az első kör eredménye fogja megmutatni, és utána kell eldönteni azt, hogy akkor milyen lépést teszünk tovább. Nem tudjuk, hogy kik fognak továbbjutni, de sejtjük, valóban.

Azt többször is elmondtam már, hogy Ivan Korčok esetében én nehezen tudom elképzelni, hogy a felvidéki magyarság szavazni tudna rá tömegesen, tekintettel arra, amilyen kijelentéseket és lépéseket tett a múltban, úgyhogy ez nagyon nehéz lesz. Az, hogy ki mellé állunk, és állunk-e egyáltalán valaki mellé, azt természetesen majd a második kör előtt fogjuk eldönteni. Az is előfordulhat, hogy nem fogunk támogatni egyetlen egy jelöltet sem.

Azt hittem, már el vannak készítve a kérdések is, amivel mondjuk egyiküket, másikukat megszólítanák. Mi az a kérdés, amire szeretnének önök választ kapni, hogy aztán a támogatásukat megszerezzék?

Várjuk majd, hogy a jelöltek, akik bekerülnek a másik körbe, mivel akarják megszólítani a felvidéki magyarságot és azokat a régiókat, ahol mi élünk. Láttuk azt egyébként a múltban, hogy annak idején, amikor öt évvel ezelőtt Zuzana Čaputovát választották meg köztársasági elnök asszonynak, mi történt. Láttuk azt, hogy a felvidéki magyarság nagyon nagy része szavazott Čaputovára, utána pedig az lett az eredménye, hogy a megnyilatkozásaiban előfordult, hogy elfeledkezett a nemzeti közösségekről, nemcsak a magyarokról, hanem a többi nemzeti közösségről is.

Említette, hogy Korčok renoméja nem túl rózsás a szlovákiai magyarok előtt.

Nem így érzi?

Biztos van mit bírálni, de Pellegrini sem sokkal különb nála, mert azért azt nem felejthetjük el, hogy ő már 2006-tól ott ül a parlamentben, 2006-ban meg egy olyan szlovák kormány alakult, amit azóta is megemlegetünk. Malina Hedvig, DAC-szurkolók megverése, tehát mondjuk akár vele szemben lehetne egy olyat kérni, hogy Pellegrini úr, azokért az időszakért nem kér bocsánatot?

Természetesen, amennyiben erre lehetőség lesz, ezeket a kérdéseket fel fogjuk vetni, és valóban vannak kérdések, amikről nem szabad megfeledkezni, és napirenden is kell tartani őket.

Korčoknál tapasztalhattuk azt, hogy rugalmatlan a kisebbségi kérdésekben. Jogosan a szemére lehet hányni azt, hogy például a kettős állampolgárság kérdésénél 2022-ben alig finomítottak valamit az eredeti törvényen. Na de azt meg aztán tényleg nem lehet elfelejteni, hogy az eredeti törvényt meg Pellegriniék hozták meg smeresként. Tehát, hogy ha a kettős állampolgárság témája előjön, akkor Pellegrini még inkább ludas abban, amilyen helyzetben vagyunk.

Éppen ezért fontos, hogy ezeket a kérdéseket napirenden tartsuk, a kettős állampolgárság kérdését, a kollektív bűnösség elvét. Tehát van itt néhány téma, ami bennünket, magyarokat érint a leginkább, és amit szeretnénk joggal, hogy valamilyen megoldást találjunk rá. És éppen ezért remek alkalom ez a köztársaságielnök-választás is, hogy erre felhívjuk a figyelmet, és hogy ezekre megoldásokat keresünk közösen.

Mindig azt mondom, hogy ha gólt akarunk rúgni, akkor a pályán kell focizni, nem a lelátóról nézni, mert akkor biztos, hogy nem tudunk gólt rúgni. Ez a köztársaságielnök-választás egy remek alkalom, hogy ott legyünk a pályán, hogy a labdához hozzájuthassunk, és igen, minden egyes lehetőséget és alkalmat ki kell erre használnunk. De ahhoz, hogy előrelépést tudjunk elérni, ahhoz az kell, hogy a közösségünk összefogjon. Tehát, hogyha a felvidéki magyarság együtt közösen tud fellépni, akkor egy olyan erőt tudunk képviselni, ami megkerülhetetlen, hiszen 8,5 százalékot, majdnem 10 százalékot alkotunk, és hogyha belegondolunk, hogy mikor volt a legsikeresebb időszaka a felvidéki magyarságnak, az pontosan akkor volt, amikor volt egy egységes MKP, bent volt a parlamentben, és akkor több mint 11 százalékot ért el az egységes magyar párt. Az azt jelenti, hogy nem csak magyarok szavaztak a pártra, hanem más nemzetiségűek is. Akik úgy látták, hogy a régiónak az pozitívumot hoz, hogyha egy magyar párt bent van a parlamentben, és kormánytényező ráadásul.

Tehát itt azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogyha mi eredményeket akarunk elérni, akkor az összetartásról kell, hogy szóljon a jövőnk, mert a megosztottság oda vezetett, hogy a több mint 11 százalékból odáig jutottunk a megosztottságnak köszönhetően, hogy nincs parlamenti képviselete most a felvidéki magyarságnak.

De most már nincs megosztottság, ha jól tudom.

Hát most jelen pillanatban már csak egyetlen releváns magyar párt van, amelyik meg tudja szólítani és képviselni tudja a közösséget, a felvidéki magyarságot, az pedig a Magyar Szövetség.

Ön szerint ki lenne jobb államfő? Pellegrini vagy Korčok?

Ezt majd az idő fogja megmutatni.

Az ön tippje micsoda?

Én nem szeretek ebben tippelni, mert mondom, Čaputová esetében is szerintem nagyon sok magyar csalódott…

Pellegrini esetében mondjuk az is esetleg zavaró lehet, hogy ő a kormánykoalíciónak a jelöltje, és egyáltalán nem ellensúlyozná a smeres egészpályás letámadást. Ön ezt hogyan gondolja?

Én úgy gondolom, hogy köztársasági elnöknek nem ellensúlynak kellene lennie az egyik vagy a másik oldalon, hanem pont ellenkezőleg. A köztársasági elnöknek össze kellene terelnie a különböző irányokat, hiszen a köztársasági elnök minden állampolgárnak az államfője. Tehát a köztársasági elnöknek nem az a feladata, hogy árkokat ásson, hanem pont ellenkezőleg, hogy betemesse őket. És a köztársasági elnöknek a kormánypártok és az ellenzéki pártok között egyfajta mediátornak kellene lennie, hiszen biztos vagyok benne, hogy úgy az ellenzék, mint a kormánypártok részéről, vannak javaslatok, amik jók lehetnek, és kellene, hogy találjunk közös pontokat, és ezek mentén lehet közelíteni az álláspontokat. Látjuk a polarizációt. Valaki az egyik oldalon, valaki a másik oldalon van, és a két oldal egymásra támad. Nem ez a megoldás. Mi, felvidéki magyarokként ebből tanultunk 2009 óta, ahogy említettem, odáig vezetett ez a megosztottság, hogy a családokon belül is előfordult, hogy testvérek nem beszéltek egymással, vagy rokonok, és ez odáig vezetett, hogy nincs parlamenti képviseletünk. Holott helyi szinten és megyei szinten erősek vagyunk. Helyi szinten 263 polgármesterünk van, megyei szinten pedig 54 megyei képviselőnk van, ami a legtöbb Szlovákiában. Nincs még egy párt, amelyiknek több lenne, sőt, a következő pártnak a sorrendben mindössze húsz megyei képviselője van. Tehát van erő a közösségünkben. Ha összetartunk, akkor ezt az erőt országos szinten is meg tudjuk mutatni.

Ez így igaz. Visszatérve Pellegrinire, tehát ön nem gondolja azt, hogy Robert Fico Smerét valamennyire ellensúlyozni kéne? Látjuk, hogy mit csináltak, amióta megalakult a kormány. A rendőrségen belüli tisztogatás, aztán a büntető törvénykönyvet átszabták olyan módon, hogy az Alkotmánybíróságnak leesett az álla, hogy ez mi akar lenni. Aztán most folytatják ezzel a médiatörvénnyel. Szóval nem érzi úgy, hogy túlságosan rossz irányba haladnak a dolgok, és hogy nem árt, hogyha van egy olyan államfő, amelyik megálljt tud inteni ennek a nyomulásnak?

Egy köztársasági elnök akkor fog tudni a különböző nézeteknek, különbségeknek véget vetni, hogyha megpróbálja közelíteni őke, tehát egy irányba próbálja terelni, ami valószínűleg nem fog sikerülni, de törekednie kell erre. Úgyhogy továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a köztársasági elnöknek mediátornak kellene lennie a szembenálló felek közt.

Robert Ficót milyen miniszterelnöknek tartja?

Jelenleg ő a miniszterelnök, és én ezt elfogadom. Nincs ezen mit gondolkodni.

Úgy értem, hogyan értékeli az eddigi munkáját, hiszen már öt hónapja kormányoz.

Hát ez az öt hónap elég kevés idő ahhoz.

Már száz nap után szoktak értékelni.

Valóban, de én azt mondom, hogy minekünk, felvidéki magyaroknak lehetőségeket kell keresnünk, hogy hogyan tudjuk a mi közösségünket képviselni. Adott most egy helyzet. Nem én szavaztam, vagy nem én választottam meg Robert Ficót, megválasztották a polgárok, és jelen pillanatban ő a miniszterelnök. Ha mi valamit szeretnénk elérni, mint közösség, felvidéki magyarság, akkor kell keresnünk a lehetőségeket, hogy kivel tudjuk azt elérni a régióink és a közösségeink számára. Ha nekem lehetőségem, alkalmam lesz arra, hogy elérjek valamit a közösségünk számára és a régióknak, ahol élünk, akkor én meg fogom tenni. Én eddig is kerestem az együttműködés lehetőségét, vagy a kapcsolatot az előző kormányokkal is. Sajnos láttuk, hogy ott több esetben inkább ígérgetés volt, mint valódi tények. Meglátjuk ezzel kapcsolatban, hogy mi lesz a helyzet. Természetesen kellő óvatossággal kell a kérdéshez hozzáállni. Az imént említett néhány ügyet a múltból, ami ott van, amit nem szabad elfelejteni, ugyanakkor még egyszer mondom, kell keresnünk a lehetőséget arra, hogy hogyan tudunk a lehető legtöbbet elérni a közösség számára.

Ön szerint Robert Fico a 2016-2020-as kormányzási ciklushoz képest jobbá, elfogadhatóbbá vált, van-e valami különbség? Lát-e valami különbséget a korábbi kormányzati ciklusa és a mostani ténykedése között?

Szerkesztő úr, mi Robert Ficóról fogunk beszélgetni? Azt hittem, hogy a köztársaságielnök-választás van, és nem látom indokoltnak, hogy miért értékeljük ezt. Még egyszer mondom, jelen pillanatban ez a helyzet, ebből kell főznünk, és ebből fogunk.

Azért is érdemes róla beszélni, mert mégiscsak az ő embere, Peter Pellegrini nagyon valószínű, hogy bejut a második fordulóba, és hát erről beszélünk, az államfőválasztásokról.

Szerintem nekünk az a fontos, hogy az első körben megmutassuk az erőnket, és utána meglátjuk, hogy a másik körben mi lesz, kik lesznek azok, akik továbbjutnak, meglátjuk azt, hogy milyen lesz köztük a különbség, meglátjuk, hogy milyen súlya lesz a felvidéki magyarságnak, utána esetleg térjünk vissza erre a kérdésre.

Jó, akkor térjünk vissza a Magyar Szövetségre. Pártja gyűjtőpártként definiálható.

Bocsánat, csak kijavítom, nem az én pártom, hanem a közösség pártja, tehát ezt szeretném hangsúlyozni mindenképpen úgy, ahogy a köztársaságielnök-választás is nem rólam szól, hanem a közösségünkről. Tudatosítani kell, hogy ez a párt ez egy etnikai politizálást folytató párt, és ebből kell kiindulni. Tehát semmiképpen sem szeretném, hogy ezt valaki úgy tekintse, mint saját pártot, vagy egy szűk csoportnak a pártját.

Talán nem így fogják gondolni. De a gyűjtőpártban olyan személy is megfér, aki például horogkereszttel ábrázolja az Európai Bizottság elnökét. Vannak a pártban olyanok, akik az ilyen nézeteket, az ilyen ábrázolásokat ellensúlyozni tudják?

Itt nem arról van szó, hogy ellensúlyozni, ez nem helyénvaló. Tehát én ezt, amikor megjelent ez a fotó, akkor ezt jeleztem is, hogy ez túlmegy egy bizonyos határon. Úgyhogy úgy érzem, hogy ez nem fér bele. A másik dolog, amit ön is említett, hogy gyűjtőpárt vagyunk, tehát különböző nézetek jelennek meg a pártban. Én inkább a középső irányt tartom helyesnek. A szélsőségeket nem tudom támogatni, sem az egyik oldalon, sem a másik oldalon, és mindent meg fogok tenni azért, hogy minél inkább a centrista vonal legyen jellemző a pártra. Ugyanakkor azt tudatosítani kell, hogy mivel gyűjtőpárt vagyunk, és a közösségünkön belül vannak a középtől egy kissé eltérő vélemények is, ezeket el tudjuk fogadni, hiszen nem mindenki gondolkodik egyformán, nem mindenki látja egyformán a dolgokat. Nálunk a családban szintén. Én másképp látom a dolgokat, mint a 16 éves fiam, a feleségemről nem is beszélve, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk közösen előrelépni, és ugyanígy van ez a párton belül is és a közösségünkön belül is.

Viszont legalább két dologban biztos, hogy egyetértünk, mindannyian azt szeretnénk, hogy felvidéki magyarokként itt meg tudjunk maradni, és érvényesülni tudjunk, és úgy, ahogy ezer éve ezen a tájon, szülőföldünkön magyarul beszélnek az emberek, még ezer év múlva is magyar hangot lehessen itt hallani. És természetesen fejlődjenek a régiók, ahol élünk, hiszen egyikünk sem akarja szerintem azt, hogy a gyermekeink vagy az unokáink elköltözzenek innen, mert úgy érzik, hogy nem megfelelő körülmények közt élnek, és máshol keresik a boldogulásukat. Úgyhogy ez a két dolog, ami mindannyiunkat biztos vagyok benne, hogy összeköt, és erre kell elsősorban összpontosítani. És azt mondom, hogyha nem is szeretjük, nem is szereti egymást mindenki, el kell tudnunk egymást fogadni, mert ez az egyetlen módja annak, hogy közösen tudjuk építeni a közösségünket, és természetesen az országot is, ahol élünk.

A Szövetségben ott maradt a Híd egy része. Ők 2020-ig a smeres kormánynak a koalíciós pártjaként működtek, és adódik a kérdés, hogy sajátjuknak tekintik-e a Híd abban az időszakban elért eredményeit?

Azt a Híd érte el. Előtte voltak az MKP-nak is eredményei. Most jelen pillanatban van egy Magyar Szövetség, ami tulajdonképpen a két pártnak, sőt az Összefogással együtt a három pártnak az egyesüléséből alakult ki.

És azokat az eredményeket magukénak tekinti, vagy nem akar róla tudomást venni?

Én semmiképpen sem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni. Az, ami a múltban el lett érve, én annak örülök, ahogyan minden előrelépésnek, függetlenül attól, hogy ki érte el őket, mert ha az a közösségünk számára jó, akkor az üdvözlendő. Bárki részéről is jött ez a segítségnyújtás, vagy a hozzáállás, vagy a jövőnknek a pozitív irányú alakulása. Ez nem rólunk szól, még egyszer mondom, hanem a közösségről, és a közösség nyer abból, hogy valaki tesz valamit, az üdvözlendő.

A minap nyilatkozta azt valamelyik szlovák televíziónak, hogy szomorú amiatt, hogy Csehország megszakította a konzultációkat a szlovák kormánnyal. A csehek azzal indokolták ezt, hogy Pozsony túlságosan oroszbarát politikát képvisel, és Robert Fico elég gyakran fölmondja a kremli propagandát. Miért nyilatkozta ezt? Vagy hogyan látja ezt a témát? Ezt a cseh-szlovák perpatvart.

Én nagyon sajnálom valóban, hogy Csehország így viszonyul most Szlovákiához. Már csak a saját példánkból is, amiről az imént beszéltünk, hogy a megosztottság soha nem az erőt képviseli, hanem tulajdonképpen a gyengeségnek a jele. A Visegrádi Négyek együttműködése szerintem kívánatos mindenképpen, hiszen megint csak arról van szó, hogy kisebb országok összefognak, és együtt tudnak fellépni közösen, és ezzel tulajdonképpen erőt tudnak mutatni az Európai Unió nagyobb államaival szemben. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a négy ország – Szlovákia, Magyarország, Csehország és Lengyelország – hogyha összefog, akkor majdnem az Európai Unió 10 százalékát tudják alkotni. Ami azért egy komolyabb tényező, tehát ebből kellene kiindulni, mert így tudunk erősek lenni.

De Fico hozzáállása rendben van, amikor fölmondja a putyini propagandát?

Szerkesztő úr, ön ezt így látja valószínűleg, de nem mindenki látja ezt.

Ön hogyan látja?

Látja ön, hogy mennyien szavaztak a Smerre.

Az egy dolog…

…de ebből kell kiindulnunk, mert demokratikus választás volt.

Amit Fico tesz, az a putyini propaganda felmondása.

De még egyszer mondom, ez az ön narratívája, és én nem is akarom védeni őt, értse meg. Nekünk az a fontos, hogy ez a négy ország együttműködjön. Hogyha vannak is témák, amikben esetleg a miniszterelnökök nem értenek egyet, ez elfogadható, és ez rendben is van, mert hogyha egyes kérdésekkel kapcsolatban más a véleményük, ez elfogadható. Nem kell mindenkinek mindenben egyetértenie. De abban szerintem mind a négy ország egyetért, hogy a régió szempontjából az lenne az ildomos, és az lenne a fontos, hogy a négy ország együttműködjön. Abban, amiben tudnak, abban lépjenek előre. És nem lehet, hogy ideológiai problémák mentén megosztódjon sem a társadalmunk, sem az országok, mert egymásra vagyunk utalva, egymást tudjuk erősíteni. Viszont hogyha nem fogunk össze, akkor egymást fogjuk gyengíteni. És ezért mondom azt, hogy ha esetleg valamiben nem is ért egyet Petr Fiala Ficóval, akkor is biztos vagyok benne, hogy tudnak együtt fellépni például a gazdák védelmében, például a régiók érdekében, és így tovább. De ehhez az kell, hogy el tudjuk fogadni, hogy van más vélemény. És ez nem azt jelenti, hogyha valaki nem úgy gondolkodik, mint én, akkor ő hülye. Mert lehet, hogy az én szempontomból ez a fontos, az ő szempontjából valami más, és lehet, hogy mind a kettőnknek igaza van.

Nem tudom, mi lehet Robert Fico szempontjából fontos. Hacsak az nem, hogy fölmérte azt, hogy Szlovákiában inkább oroszpártiak a választók, és akkor abba az irányba kezdi mondani a sületlenségeit, mert erre nehéz mást mondani.

Szerkesztő úr, hadd kérdezzek meg akkor most én valamit. Ha figyelembe vesszük azt, hogy említette, hogy más a kommunikáció. Az egyik oldal azt mondja, hogy ne szállítsunk fegyvereket Ukrajnának, a másik oldal pedig azt mondja, hogy szállítsunk fegyvert Ukrajnának. Ön szerint van más megoldás, mint a béketárgyalás?

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között ülnének le a háborúzó felek a tárgyalóasztalhoz.

És meddig fogunk erre várni? Emberek halnak meg ott, fiúk, apák.

Ha nem adunk fegyvert Ukrajnának, akkor mi történne?

Azt kell elérni, hogy minél hamarabb a béketárgyalások megkezdődjenek.

Ha nem adunk Ukrajnának fegyvert, akkor ön szerint mi történne? Kapituláció?

Még egyszer mondom. Nincs drágább az emberéletnél.

Persze, ezért kell fegyvert adni az ukránoknak, hogy meg tudják magukat védeni. Ezt legyen szíves megmondani, hogy mi történik akkor, ha az ukránok máról holnapra nem kapnak fegyvert.

Van fegyverük, és egyébként meg a béketárgyalások elkezdődtek. Ez tény, és utána meg lettek szakítva.

Igen, miután kiderült, hogy Bucsa településen népirtást végeztek az oroszok.

És azóta rengeteg ember meghalt. Most már több mint egymillió ember…

És miért? Mert az oroszok megtámadták Ukrajnát.

De ez rendjén van?

Hogy megtámadták Ukrajnát? Egyáltalán nincs rendjén.

Ez így van, ebben egyetértek.

Öt nemzetközi szerződést felrúgva megtámadták Ukrajnát, és az ukránokat, a megtámadott felet ugyanúgy kéne támogatni, ahogy például, ha a szomszédomra ráront egy rablógyilkos, akkor egy kaszát dobok neki, vagy egy vasvillát, hogy tudjon védekezni. És nem állok ott, azt mondva, hogy nem adok neked semmit.

Szerkesztő úr, abban teljes mértékben egyetértünk, hogy Oroszország az agresszor, megtámadta Ukrajnát. És abban is egyetértünk, hogy humanitárius segítséget minden mértékben meg kell adni úgy Ukrajnának, mint az Ukrajnából menekülteknek.

Ha nem adunk az ukránoknak fegyvert, akkor ön szerint mi történik?

Még egyszer mondom, el kell érni, hogy minél hamarabb megkezdődjenek a béketárgyalások.

Persze. De ön azt mondja, hogy ne adjunk fegyvert, merthogy azzal meghosszabbítjuk a háborút?

Igen. És nincs drágább az emberéletnél.

Így igaz. És hogyha nem adunk nekik fegyvert, akkor az az oroszokat bátorítja, és jönnek előre.

Még egyszer mondom, az emberéletnél nincsen drágább.

Pontosan. És emiatt kéne az ukránokat támogatni.

Ami által elhúzódik a háború, és emberek halnak meg.

Na de hogyha nem adunk fegyvert, akkor nem húzódik el, mert egyszerűen lerohanják Ukrajnát.

Még egyszer mondom.

Ön szerint nem?

Én nem tudom, hogy mi lenne akkor, hogyha nem szállítanának fegyvert, de azt mondom még egyszer: a béketárgyalások elérésére kell törekedni, és meg kell ragadni minden egyes lehetőséget, hogy ez megvalósuljon.

A Szlovák Nemzeti Párt kulturális minisztere előrukkolt egy törvényjavaslattal, hogy a közmédiát át kéne alakítani. Ön hogy látja ezt a kérdést?

Én mindenképpen amellett vagyok, hogy a közmédiát, ha reformra kerül sor, akkor mindenképpen kiegyensúlyozottabbá kell válnia.

Nem kiegyensúlyozott?

Véleményem szerint nem.

Milyen irányba hajlik el?

Én a saját példánkat tudom mondani. Annak idején, amikor volt a párton belüli feszültség, amikor néhányan távozni akartak, mindenki meg lett kérdezve a közszolgálati rádióban azzal kapcsolatban, hogy mi történik a pártban, csak a párt elnökét nem kérdezték meg. Hosszú-hosszú hetek után jelezték, hogy akkor most már szólhat a pártnak az elnöke is. Én úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban nem ez lenne a megfelelő mód. Ugyanúgy teret kaptak azok a pártok, amelyeknek nem volt látható eredményük, sokkal nagyobb teret kaptak, mint például a Szövetség. A választás megmutatta, hogy a Szövetség 4,38 százalékot ért el, míg a másik két párt együtt sem ért el fél százalékot. Ha ön szerint ez kiegyensúlyozottságra vall, akkor azt nagyon sajnálom, ugyanakkor a Pátriával kapcsolatban is sajnos az a tapasztalatunk, hogy nem kapjuk meg azt a teret, amit a polgárok joggal várnak el, hogy az ő képviseletük szempontjából megjelenünk. Úgyhogy nagyon sok jel utal arra, hogy valóban nem egy kiegyensúlyozott médiáról van szó. Én nem láttam a törvénynek a végső formáját, ami még nem is készült el.

A tervezethez mit szól? A parlament és a minisztérium állítaná össze a tanácsot, ők választanák meg a vezérigazgatót. Szóval ez nem arról szólna, hogy egyfajta pártpropaganda-csatorna jönne létre?

Ezt semmiképpen sem támogatnám, hogyha pártcsatorna jönne létre. Mindenképpen, ahogy említettem, örülnék neki és üdvözölném, hogyha egy olyan javaslat lenne előterjesztve és elfogadva, aminek köszönhetően a közszolgálati média kiegyensúlyozottabb lesz.

Olyan híreket is lehetett hallani, hogy Robert Fico belement abba, hogy a Magyar Szövetség ne csupán a kisebbségügyi kormánybiztost adja, hanem a közmédián belül a magyar szekciót irányító pozíciókba is legyen beleszólása. Tehát a Pátria Rádió főszerkesztői pozíciójába vagy a nemzetiségi adások vezetői tisztségébe. Ön erről mit tud?

Én örülnék neki, hogyha felvilágosítana, hogy honnan vannak ilyen információi, mert nem tudok ilyenekről. Én nagyon örülök egyébként, hogy a kisebbségi kormánybiztos személyére Horony Ákost elfogadták a javaslatunkat. Ennek köszönhetően egy megfelelő szakember van a megfelelő pozícióban, és örülök neki, hogy sikerült elérnünk azt is, hogy a kulturális alapot megmentettük, hiszen nagyon sokan felemelték a hangjukat, és a tárgyalásnak köszönhetően, ami Robert Ficóval és utána a kulturális miniszter asszonnyal folytattunk. Ott volt a kisebbségi kormánybiztos is. Sikerült megmentenünk a kulturális alapot.

A közmédiával kapcsolatban nem volt megkeresés, a Magyar Szövetséget nem kereste föl senki, hogy helyzet van, és a párt nevezze meg az esetleges jelöltjeit az előbb említett pozíciókba?

Nem tudok ilyenről, de még egyszer hangsúlyozom, ha önnek vannak információi, akkor kérem jelezze, hogy ki volt az, és ki beszélt ilyenről.

Értem. Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a civil szervezeteket külföldi ügynök megbélyegzéssel lehessen illetni, ha részben vagy egészben külföldről kapnak támogatást. Ön hallott erről?

Nem.

Merthogy ez érintené a szlovákiai magyar civil szervezeteket is, hisz csomóan kapnak Magyarországról pénzt. Tehát hogyha ilyesmi lenne, és mondjuk Magyarországot is belevennék a pakliba, akkor rengeteg szlovákiai magyar civil szervezet is külföldi ügynöknek minősülne.

Nem hallottam erről, de egyébként is, az, hogy Magyarország a külhonban élő magyarokat támogatja, az szerintem a megmaradásunkat segíti és erősíti. Én köszönöm szépen, hogy a magyar kormány 2010 óta így áll ehhez a kérdéshez, hogy nemcsak vállalkozókat segíti és támogatja, hanem ugyanúgy az óvodafelújítást, az iskolafelújítási programot, a templomfelújítási programot. És ez egyébként az országnak is jó, hiszen azokat az épületeket senki nem tudja elvinni, az itteni közösséget segíti. És ha figyelembe vesszük, hogy azok a beruházások, amik ide érkeztek a magyarországi forrásoknak köszönhetően, annak az áfájából több bevétele lett az országnak, mint egyébként a Kultminorra szánt összeg. Úgyhogy ezek olyan dolgok, amik az országot is segíti amellett, hogy természetesen a közösségünket és a felvidéki magyarság megmaradását.

Tehát nem venné jó néven ezek alapján, hogyha az ilyen szlovákiai magyar civil szervezeteket lekülföldi-ügynököznék az esetleges új törvény alapján.

Teljesen világos, hogy nem ügynökökről van szó, úgyhogy biztos, hogy felemelnénk a hangunkat, ha ilyesmi történne.

Eddig csak érintőlegesen beszéltünk róla, de kérem, fejtse ki, hogy mi a véleménye a mostani államfőről, Zuzana Čaputová ténykedéséről. Hogy látja az ő majdnem öt éves működését?

Én ezzel kapcsolatban már elmondtam a legfontosabb aggályomat, hogy annak idején nagyon sok magyar szavazott Zuzana Čaputovára, viszont azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok megnyilvánulásában megfeledkezett a nemzeti közösségekről, ugyanúgy ígéretet tett arra, hogy amennyiben arra lehetősége lesz, akkor az Alkotmánybíróság elé fogja vinni a kettős állampolgárság ügyét. Ez nem történt meg.

Mi nagyon elégedetlenek vagyunk, és nem is értjük, hogy hogy lehet az, hogy például valaki elveszítse az állampolgárságát akaratán kívül, amit az alkotmány nem engedélyez, márpedig ez történik. Hogyha valaki felveszi egy másik ország állampolgárságát úgy, hogy nem teljesít bizonyos feltételeket, akkor automatikusan elveszíti a szlovákot. Ígéretet tett, hogy ezt az Alkotmánybíróság elé fogja terjeszteni, erre sajnos nem került sor. Tehát ez is azt bizonyítja, hogy mi valóban csak magunkra számíthatunk. Ha nem lesz képviseletünk, és nem lesz egy erős képviselet a parlamentben és minden egyes szinten, ahol csak lehet, akkor rendre meg fognak feledkezni rólunk.

Annak idején, amikor az egységes MKP bent volt a parlamentben, mi segítettünk ennek az országnak megdönteni a Mečiar-korszakot. Segítettünk az országnak belépni az Európai Unióba. Segítettünk az országnak belépni a NATO-ba. Ott voltunk a komoly pillanatoknál, és segítettük ezt az országot. Együtt építjük. És amikor kiestünk a parlamentből, akkor mi volt a hála? Félreállítottak bennünket. És azok a kérdések, amik számunkra fontosak, például az, hogy Komáromból Pozsonyba eljusson valaki vonattal gyorsabban, hogy legyen két párhuzamos vasútvonal, az máig nincsen megoldva. XXI. századot írunk. Egy óra alatt oda lehetne érni Komáromból Dunaszerdahelyen keresztül Pozsonyba. Nem ez történik. Ugyanúgy tudnánk említeni azt, hogy az autópálya északon épül, ahol sokkal drágább, sokkal tovább tart, ahelyett, hogy délen épülne, gyorsabb lenne, olcsóbb lenne. Ugyanúgy a csatornahálózatot tudnánk említeni, hogy büntetik a falvakat azért, hogy kihordják a szennyvizet a földekre, ami teljesen jogos, ugyanakkor arra nem gondolnak, hogy hogyan biztosítsák be azt, hogy erre ne kerüljön erre sor. Úgyhogy van még rengeteg megoldásra való feladat. Mi ezen fogunk dolgozni, ameddig csak lehet. Helyi és megyei szinten ezt tudjuk segíteni, és az a cél, hogy ezt végre országos szinten is be tudjuk biztosítani. 8,5 százaléknyi a közösségünk, érthető, hogy az 5 százalékos küszöb megugrása teljes joggal elvárható, hogyha összetartunk és összefogunk. Ráadásul, ahogy beszéltünk erről, most már csak egyetlenegy magyar párt van.

Nekem meg már csak egyetlenegy kérdésem van. Ön szerint ki volt eddig a szlovákiai magyarok szempontjából a legjobb államfő?

Mondtam már önnek, hogy sajnos egyikkel kapcsolatban sincs teljes megelégedés. Tehát amikor …

Egy szinten van mindegyik?

Amíg a nemzeti közösségek ügyeit nem vállalja fel valaki határozottan. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy a köztársasági elnöknek szimbolikus hatáskörei vannak, de ha egyes régiókba elutazva felhívja a figyelmet arra, hogy ott probléma van, hogy onnan költöznek el emberek, hogy ott nehezek a körülmények, arra azért odafigyelnek. Ha egy köztársasági elnök jelzi azt, hogy mennyire fontos az, hogy mindenki anyanyelvén tanulhasson, és hogy be kell biztosítani ezt a feltételt. Vagy az, hogy az egyes szereplésekkor, amikor az országhoz szól, amikor az ország polgárairól beszél, akkor megemlíti a nemzeti közösségeket, ezek nem fájnak. És ezek nem olyan dolgok, amiket nem lehetne elvárni egy köztársasági elnöktől, aki minden polgárt képvisel. Úgyhogy amíg ez nem fog megtörténni, addig ne haragudjon, hogy kivel vagyok a legjobban megelégedve, erről nem tudok…

Mindegy, hogy Gašparovič vagy Čaputová?

Nézze, amíg nem vállalja fel valaki teljes mértékben a nemzeti közösségek ügyeit, addig nem tudom azt mondani rá, hogy egy jó köztársasági elnök.

Köszönöm a beszélgetést!

Köszönöm szépen én is a lehetőséget!

(Sidó Árpád)